Olvasási idő: 8 perc

A Transatlantic Trends elnevezésű kutatóprojekt a German Marshall Fund of the United States (GMF) elnevezésű agytröszt (think tank) egyik kiemelt kiadványa, amely a politikai döntéshozók, üzleti vezetők, szakértők és a szélesebb nyilvánosság számára nyújt mélyreható és átfogó közvélemény-elemzést a releváns politikai, gazdasági és stratégiai trendekről. Horváth-Kovács Mátyás írása.

A Transatlantic Trends 2023 az Atlanti-óceán mindkét partján, a következő 14 országban végzett reprezentatív felmérések eredményeit mutatja be: Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Törökország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. A jelentés öt fejezetre osztva értékeli az előbb felsorolt országok lakóival végzett felmérés eredményeit, amelyet többek között a világrend változásáról, a transzatlanti kapcsolatokról, a nemzetközi biztonságról és védelemről, illetve Kínáról és a globális kihívásokat érintő kortárs strukturális kérdésekről szól. A közvélemény-kutatás első kiadását 2020-ban indították útnak a szerzők, azóta pedig minden évben elvégezték a felmérést, annak érdekében, hogy az eredményeket évről-évre össze tudják hasonlítani. A felmérés idei eredményeit 2023. szeptember 27-én ismertették Törökországban, Özgür Ünlühisarcıklı, a GMF ankarai irodájának igazgatója vezetésével. Az eredmények bemutatása után sor került egy panelbeszélgetésre, melyen az eredmények elemzése mellett, a megoldások keresésére volt fektetve a hangsúly, leginkább Törökország viszonylatában. A panelbeszélgetés résztvevői közé tartozott Şuay Nilhan Açıkalın, az ankarai Hacı Bayram Veli egyetem doktori iskolájának igazgatóhelyettese, Samuel J. Hirst, a Bilkent egyetem társult oktatója, illetve Bruno Hamm-Pütt, aki a Konrad-Adenauer-Stiftung Alapítvány törökországi kirendeltségének kutatója.

A panelbeszélgetés elején a vendégek elé tárták a felmérés legérdekesebb eredményeit, többek között azt, hogy a válaszadók több mint háromnegyede (77%) szerint a NATO fontos szerepet játszik az országuk biztonságában, ez pedig mindössze 1 százalékponttal kevesebb, mint a múlt évben mért eredmény. Az eredmény megerősíti a vélemények megváltozását a NATO-val kapcsolatban, amely tavaly volt leginkább érzékelhető, az orosz-ukrán konfliktus kirobbanását követően. 2021-ben csupán 67 százaléka a válaszadóknak tartotta fontosnak a NATO szerepét, 2022-re ez a szám több mint 10 százalékot változott pozitív irányba. Egy másik érdekes adat az is, hogy a válaszadók a legtöbb országban a bevándorlást vagy az éghajlatváltozást tekintik a legfontosabb biztonsági kihívásnak. Ennél a kérdésnél a harmadik helyet az országok közötti háború, míg a negyediket az Oroszországtól való félelem foglalja el. A lehetséges válaszok közé tartozott még a terrorizmus, a kiberbiztonság, vagy éppen a pandémia.

Továbbá szót érdemel az is, hogy azon válaszadók aránya, akik szerint Kína lesz a világ legbefolyásosabb szereplője, megközelíti azoknak az arányát, akik szerint az Egyesült Államok megtartja ezt a pozíciót. Ez azért érdekes, mert jelenleg a válaszadók 67 százaléka az Egyesült Államokat tartja a legbefolyásosabb nemzetközi szereplőnek, Kínát pedig a harmadik helyre sorolják, 14 százalékkal, az Európai Unió 17 százalékát követően. Arra a kérdésre pedig, hogy a következő öt évben kit látnak majd a legbefolyásosabbnak, Kína már több mint duplájával előzte meg az Európai Unió 14 százalékát, hiszen 30 százalékot kapott. Ebben az esetben is második helyen van az Egyesült Államok 37 százalékához képest, viszont a 2022-es adatokra is rápillantva, megfigyelhetjük, hogy míg az Észak-Amerikai ország adatai nem változtak, Kína idén 5 százalékos növekedést ért el. Az emberek tehát Kínát egyre befolyásosabb szereplőnek tekintik nemzetközi szinten. Az Egyesült Államoknál maradva az is különleges adat, hogy a felmérésben szereplő összes ország közül az USA lakói a legkritikusabbak Joe Biden elnök külpolitikájával szemben. Ez annak is betudható, hogy ők azok, akik leginkább képben vannak az amerikai elnök intézkedéseivel, de annak is, hogy politikailag nem a demokrata vezetés oldalán állnak.

A panelbeszélgetés során elsőként Açıkalın tanárnő hozzászólását hallgathatták meg a vendégek, aki kiemelte, hogy olyan világban élünk, amely nagyon gyorsan változik és minden országnak újabbnál újabb kihívásokkal kell szembenéznie, éppen ezért mindenki próbál eligazodni az új világrendben. Kiemelte, hogy Törökország kapcsolata a Nyugattal, az elmúlt 20 évben közel sem volt felhőtlen és úgy érzi, hogy sajnos kialakult a kölcsönös bizalom hiánya, amelynek sok oka van, többek között az iszlamofóbia és a terrorizmus. Nem szabad elfelejteni, hogy Törökország NATO tag, és neki van a második legerősebb hadsere a védelmi szövetségben, tehát a közös problémák megoldására kellene fókuszálni, nem pedig egyes országok demonizálására (ebben az eseben a nyugati média Törökországról festett képére gondolt az előadó).

Samuel Hirst és Bruno Hamm-Pütt is kiemelte, hogy Törökország majdnem minden mutatóban különutas, hiszen ahol lehet, ott mindig Kínát és Oroszországot helyezte az Egyesült Államok elé. A törökök sokkal pozitívabban gondolkodnak a két óriásról, mint annak a védelmi szövetségnek a legfontosabb tagjáról, aminek ők is a tagjai. Tehát, Törökország esetében egy általános negatív kép él az emberek fejében az Egyesült Államokról, ami azért is baj, mert az új világrend kialakulása esetén Törökország helyzete igencsak veszélyes képet állít elénk. Mind a két előadő azt szeretné, hogy Törökország a nyugati csoportosuláshoz, vagyis az Egyesült Államokhoz, illetve az Európai Unióhoz álljon közelebb, viszont ehhez kölcsönösen tenni kellene, nem pedig rombolni az országok közötti kapcsolatokat. Ezek mellett, többek között beszéltek az EU és Törökország migrációval kapcsolatos együttműködéséről és sérelmezték azt, együtt a többi beszélgetőtárssal, hogy Törökországgal nincs aktív kommunikációja az EU tisztségviselőinek, nem hivják meg a találkozókra, holott, például migrációs témában nagyon fontos lenne tárgyalni. Az Európai Uniót a stratégiai vakság jelzőjével illették, az pedig a felmérésből is látszik, hogy az emberek szemében az EU közel sem számít olyan befolyásos nemzetközi politikai tényezőnek, mint régen.

A felmérés eredményeit akár külön-külön, országonként is lehetne elemezni, ezt ajánlom is, hiszen az érdeklődők számos fontos, és elgondolkodtató eredménynek lehetnek az olvasói. Az öt pillérre épített kérdőívben egy külön fejelezetet szentelnek Kínának, amit külön elolvasásra ajánlok, hiszen olyan geopolitiakai kérdésekre is kitér a kérdező, mint Tajvan szigete. A Transatlantic Trends és a hozzá hasonló felmérések oktatnak és egyben vitára késztetnek. Hogyha érdekli a téma, az alábbi linken a felmérés teljes, 72 oldalas elemzését elolvashatja: https://shorturl.at/kAJ05.