PISA-felmérés: fontos adatokat nyerhetünk, de nem lehet sorsdöntő a végeredmény

Li Aisi, a kazahsztáni Nazarbayev Egyetem adjunktusa, PISA-szakértő az eredményekkel kapcsolatban a téma sokrétűségét hangsúlyozta, az eseményen többször is megismételve, hogy a felmérés során szerzett adatokat nem elég csupán egyetlen, összesített listán nézni. Példaként említette, hogy bár a kelet-ázsiaiak kiemelkedően szerepelnek szövegértésből, matematikából és természettudományból is, a „boldogság indexen” finoman fogalmazva sem állnak előkelő helyen. Erről beszélt Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója is, aki az MCC-vel kapcsolatban kiemelte, mivel a PISA a 15 évesek tudását méri, erre még kevesebb a ráhatása a tehetséggondozó intézménynek, ám hosszú távon sokat érhet a diákoknak az itt megszerzett tapasztalat. A magyar eredményeket tekintve hozzátette, átlagos szinten vagyunk, ám egyéni kvalitásokat tekintve vannak kiemelkedő diákjaink, a következő évek feladata pedig többek között az lehet a közoktatásban, hogy a lemaradó fiatalokat közelebb hozzák az átlagos szinthez.

A beszélgetésen elhangzott, a felmérés eredményei fontos tanulságokkal szolgálnak, ám okosan kell őket értékelni, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani nekik, a politikai döntéshozóknak és az oktatásban dolgozóknak sem érdemes kizárólag a rangsor alapján ítélniük. „A labdarúgásban azt mondják, a sportág arról szól, hogy kétszer tizenegy játékos küzd a labdáért, végül pedig mindig a németek nyernek. Nos, ugyanez a helyzet a PISA-val is: mindenki megírja a tesztet, és végül a kelet-ázsiaiak nyernek” – mondta mosolyogva Setényi János. A résztvevők Szakos Enikő, a Tanuláskutató Intézet szakértőjének moderálása mellett egyetértettek abban, hogy inspirációnak jó lehet az élen végzők oktatási módszere, de azt egy az egyben nem lehet beilleszteni más ország rendszerébe, mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Sőt, Li Aisi rámutatott, vannak olyanok, mint például a finnek, akik minden alkalommal szeretnének elől végezni, ám arra nem törekednek, hogy elsők legyenek.

Setényi János megjegyezte, a legtöbb országban nem foglalkoznak különösebben a felméréssel – akad, ahol az eredményekkel sem kiemelten –, míg például Észtországban a résztvevő 15 évesek nemzeti hősnek érzik magukat azon a napon, a kisebbek ételt és italt készítenek nekik.

A közönség is bekapcsolódott a tanulságos beszélgetésbe, így szóba került többek között, hogy Németországban problémát jelent, hogy a diákok egy része a nyelvet sem beszéli megfelelően, illetve az is, hogy azokon a területeken, ahol nagyobb nemzeti kisebbség él, például Erdélyben, a kéttannyelvű oktatás és a magyar, illetve román iskolák közötti presztízsharc is emeli a színvonalat.