Gyilkos drónok a jövő háborúiban

Hogy lesznek háborúk a jövőben is, az biztos, hiszen a világ nem lett békésebb az elmúlt évtizedekben – állítja Somkuti Bálint. A kérdésre, hogy mit értünk a „modern háborúk” kifejezés alatt, a hadtörténész elmondta, ezeket az ipari forradalom óta számítjuk, de igazából a II. világháborút lezáró konfliktusokat nevezzük modern háborúknak, tehát a hidegháború mozzanatait értjük rajta.  A drónokat a modern háborúkban, az új évszázad elején kezdték el használni, először 1982-ben a libanoni Bekaa-völgyben vetették be, de a 2003-as öbölháború során kapták fel a fejüket az emberek a drónok kapcsán. Kezdetben az alapfeladatuk az volt, hogy a szárazföldi mozgásokat figyeljék. Később a megfigyelő drónokra rakéták és bombák is kerültek – az amerikaiak használták így őket Irakban és Afganisztánban –, 20-25 évvel ezelőtt pedig megjelentek a kamikáze drónok, de még nagyon kis mennyiségben. Most, az orosz-ukrán háborúban nőtt meg a szerepük. De azért ezek sem csodafegyverek, csak eszközök, a háborút nem oldják meg – mondta a szakértő.

Hogy milyen etikai kérdéseket vet fel a drónok használata egy háborúban, erre azt felelte vendégünk: „szerelemben és háborúban mindent szabad”. A hagyományos konfliktusban nem nagyon van olyan, hogy etikai kérdés, mert az nem jelent gondot, hogy az egyik félnek van egy modernebb fegyvere. De amikor egy felkeléseknél, ahol például egy ünneplő tömeget felülről, távolról lelőttek, azt mindenki erkölcstelennek, etikátlannak tartotta, hiszen egy felkelőnek nincs esélye egy dróntámadásra válaszolni, mert nincs légiereje.

És ekkor felmerül az a kérdés is: mi különbözeti meg a drón számára a tálib harcost egy afgán pásztortól? Egy adott harci szituációban több ezer kilométert kell megtennie egy ilyen eszköznek, és mire az információ megérkezik az irányítóközponttól a drónhoz, nagyon nagy késéssel kell számolni. Tehát az, hogy valaki ilyen nagy időbeli különbséggel megfelelő döntést hozzon, szinte lehetetlen. Az a probléma a drónokkal, hogy ez egy nagyon kényelmes megoldás – emelte ki a biztonságpolitikai szakértő –, mert nagyobb hatótávolságú akció, tehát nem kell közelharcba bocsátkozni. Viszont ennek van egy üzenete is: a tálib harcosnak, aki hozzászokott, hogy jól látja az ellenség szemfehérjét ezzel azt üzenik, hogy az ellenség gyáva és fél.

Azzal kapcsolatban, hogy mennyire kivédhetetlen fegyverek a drónok, a szakértő azt felelte, már most vannak olyan aktív védelmi rendszerek, amelyek meg tudják ezeket állítani, de ezek nagyon drága eszközök, kevés van belőlük, és csak néhány helyen használják.

És hogy hogyan fogja ez a technika alakítani a jövő hadviselését, milyenek lesznek a jövő háborúi? Mindig is működött a kard és pajzs elve, tehát minden egyes új megoldás meghozza az ellenreakciót: meg fognak jelenni azok az eszközök, amik a passzív és aktív védelmet szolgálják, megindul az elhárítási rendszer és a védelmi eszközök fejlesztése, illetve fejlődni fog az álcázás. Az a hadsereg, amelyik nem rendelkezik drónelhárító eszközökkel, komoly elektronikai hadviseléssel vagy kamikáze drónokkal, az hátrányban lesz.

A számtalan közönségkérdésből talán mindenkit az érdekelt a legjobban, el fog-e jönni az az idő amikor a drónok átveszik a pilóták szerepét. Somkuti Bálint szerint amíg a mesterséges intelligenciának nincsenek intuíciói, addig nincs ilyen veszély. Líbiában előfordult ugyan, hogy önállóan lőtt le egy drón egy embert, de itt egy véletlenről volt szó, egy előre beprogramozott eszköz a cél elérésekor végrehajtott egy programot, lebombázott egy területet, ahol sajnos egy ember is ott volt. Az viszont egy nagyon veszélyes játék lenne, ha mesterséges intelligencia átvenné az ember szerepét – tette hozzá –, mert a gép nem mérlegel erkölcsi szempontokat, csak maximális hatékonyságra törekszik. Ez a közeljövőben nem valószínű, hogy bekövetkezik, de lehet, hogy lesz egyszer egy őrült tudós, aki elszabadítja a szörnyeteget.