Olvasási idő: 4 perc
A 20–21. század fordulóján a nyugat-európai ember általános elbizonytalanodása figyelhető meg, és ez a tendencia új kihívásokkal szembesítette az európai történetírást is: el kell helyezni Európát a globalizálódó világban, és számos tévhitet el kell oszlatni – hangzott el a miskolci MCC-ben múlt héten megrendezett nyilvános pódiumbeszélgetésen. Az Európa múltjáról és jelenéről szóló izgalmas ismereteket két történész - Tózsa-Rigó Attila, a Debreceni Egyetem docense, és Hahner Péter, az MCC-Rubicon Történettudományi Intézet vezetője - osztotta meg a közönséggel.
A beszélgetés meghívott vendégei visszatekintettek a globalizáció első szakaszáig, azaz a 15–17. századig, amikor a korszak legfontosabb folyamatai közé tartozott Európa transzkontinentális terjeszkedése, és ezzel együtt a korai kapitalista világrend kialakulása. A történészek úgy vélik, ahhoz, hogy a mai folyamatokat megértsük, más attitűddel kell néznünk ezt a korszakot. Számos toposz, illetve tévhit él a nagy felfedezésekkel kapcsolatban, amelyek Európa dominanciáját, felsőbbrendűségét erősítették hosszú évszázadokon keresztül.
Hahner Péter elmondta, körülbelül az 1500-as évekig Ázsia és Európa hasonló ütemben fejlődött: a nagy birodalmak – a kínai, perzsa vagy a római – körülbelül ugyanazon időszakokban jöttek létre, és körülbelül ugyanabban az időben történik meg a felbomlásuk, széttöredezésük. Ugyanez mondható el az egyetemes vallásokról is: a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus nagyjából azonos időben terjednek el.
A középkor végén válik el egymástól Európa és Ázsia útja. Ázsiában a 14-15-században a főbb kulturális zónákat újra hatalmas birodalmak egyesítik – többek között keleten az oszmán, délen a mogul, illetve a kínai birodalom –, míg Európában – bár voltak próbálkozások, mint például XIV. Lajosé – ilyen nagy birodalom nem jön létre. Itt ebben az időszakban szilárdultak meg az egymással rivalizáló dinasztikus államok.
Számos történelmi toposzt döntött meg a két történész, többek között az expedíciók motivációjával, céljával, illetve az európai ember technikai és kulturális fölényével kapcsolatban is. Mint azt a szakemberek elmondták: az európai embernek mindig szüksége volt szövetségesekre az Újvilágban, csak így tudták legyőzni az ott élőket.
Tózsa-Rigó Attila végigvezette közönségét az expedíciók során, és eloszlatta az egyik leggyakoribb tévhitet, mely szerint Európa automatikusan domináns szerepbe került a globalizáció idején. A történész arra is rávilágított, az európai gyarmatosítás első szakasza inkább az alkalmazkodás taktikáját mutatja, mint a hódításét.
Hahner Péter hozzátette: tévhit az is, hogy Európa volt az első rabszolgatartó, és a fehér ember bűne a rabszolgaság, hiszen elsőként afrikaiak adtak el rabszolgákat az európaiaknak.
Új nézőpontból tekinthettünk az európai nagy felfedező expedíciókra, illetve a kontinens gyarmatosító törekvéseire. A mai európai emberben élő, az elbizonytalanodást előidéző bűntudat tehát alaptalan, hiszen az az évszázadokon keresztül élő toposz, mely szerint az európai ember felsőbbrendűnek, technikai fejlettségben magasabb szinten állónak gondolta magát más népekkel szemben, mára megdőlt.
A közönség a komoly téma ellenére könnyed hangulatban zajló beszélgetést vastapssal köszönte meg, és az előadás után még jó néhányan folytatták az eszmecserét vendégeinkkel.
