Olvasási idő: 2 perc
Veszprémy László Bernát történész érdeklődési körének fókuszában mindig is a 20. század állt, ezen belül is – egyrészt családi vonatkozásból adódóan – a holokausztra fókuszált. Amellett, hogy meghatározó része volt a történelemnek, az emberi lélek mélységét is megmutatja. A Tanácstalanság, a zsidó vezetés Magyarországon és a holokauszt 1944-45 című könyvét mutatták be a veszprémi közönségnek.
E korszak tanulmányozása során olyan emberi történetekkel lehet találkozni, melyek nagyon nehéz életeket, nehéz döntéshelyzeteket mutatnak be. Hogyan lehet két borzasztó döntés közül a kevésbé borzasztót megtalálni? Hogyan lehet morálisan megmagyarázni ilyen döntéseket? Számos kérdés inspirálta kutatását.
A zsidótanács egy náci német találmány volt a II. világháború során. Az első ilyen tanácsot a megszállt Lengyelországban állították fel, majd az összes többi országban is gyakorlattá vált. A nácik felismerték azt, hogy a zsidóság, akiknek az elpusztítására törekedtek, sokkal könnyebben fogad el utasítást a saját vezetőjétől, mint egy SS tiszttől, ezért arra kényszerítették az összes megszállt országban a zsidókat, hogy felekezeti különbségektől (ortodox, nacionalista és neológiai zsidók) eltekintve, ítéletbeli eltérésektől függetlenül tömörüljenek be egy központi szervezetbe vezetőik által. A baloldaliakat, szocialistákat is arra kényszerítették, hogy ezekben a zsidó tanácsokban részt vegyenek. A feladatuk pedig az volt, hogy átadják a németek utasításait a helyi zsidó közösségeknek. Nekik kellett megszervezni a gettóban az életet, a rendfenntartást – így zsidórendőrséget kellett felállítaniuk a sajátjaik közül, akiknek kifejezett feladata volt meggátolni a szökéseket a gettókból, ellenállási mozgalmakat pedig felszámolni. A szidótanács feladata volt a koncentrációs táborokba küldendő emberek kiválasztása is. Nem egy esetben az öngyilkosságba menekültek az ilyen feladatok miatt ezek a vezetők. A háború után a zsidótanácsokat és a zsidórendőrséget is nagyon komoly vádak érték és felelniük kellett a tetteikért.
A Tanácstalanság végső soron kísérletet tett egy a háború után szinte mindenki által támadott, ám érdemben csupán kevesek által vizsgált áldozati réteg, a zsidó vezetés holokauszt alatti viselkedésének megértésére.
