Olvasási idő: 3 perc
„Történelmi tapasztalat, hogy Európának mindig nagyobb mozgástere volt, amikor republikánus adminisztráció irányította a Fehér Házat. Emellett Donald Trump sajátos megközelítése miatt, ha ismét megválasztják elnöknek, akkor az európai együttműködésnek saját kezébe kellene vennie a problémáit” – mutatott rá Matthieu Grandpierron a Budapest Lectures beszélgetésen. Az európai stratégiai autonómia kérdéseiről és kihívásairól az ICES-Vendée Katolikus Egyetem politológia tanszékének vezetője és Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhely vezetője beszélgetett.
A Budapest Lecture beszélgetés a „Reclaiming our European Future” című nemzetközi konferencia előestéjén zajlott azzal a céllal, hogy feltárja az „európai stratégiai autonómia” történelmi fejlődését és kihívásait. A beszélgetés kezdetén René Pleven és Charles de Gaulle azon kezdeti törekvéseit világították meg, amely az európai együttműködés autonómiájának megteremtésére irányult. Ezeket a terveket Európa és az európai országok felosztása hívta életre a hidegháború idején. Mindennek egyik tanulsága az volt, hogy a biztonságot csak a szuverenitás keretei között lehet értelmezni, míg a külpolitika az identitással kapcsolódik össze. Egy fenyegetést vagy kockázatot akkor lehet felismerni, ha egy ország tisztában van saját magával. Charles de Gaulle fő gondolata az volt, hogy „szovjet Európa” vagy „amerikai Európa” helyett „európai Európát” kell létrehozni.
A Budapest Lecture beszélgetés a rendszerváltoztatást követő időszakot is tárgyalta. A Szovjetunió összeomlása olyan korszakot nyitott meg, amelyben Európa saját szemléletét és saját geopolitikai tömbjét megteremtve egyensúlyozó pozíciót foglalhatott volna el. Azonban, mint arra Matthieu Grandpierron rámutatott, a történelmi leckét Európa nem tanulta meg, és nem volt képes autonómiáját megteremteni. Macron elnök a „stratégiai autonómia” fogalmát azért használta, mert a NATO elbizonytalanodott céljaiban. Úgy gondolta, hogy Franciaország átveheti a vezető szerepet Európában, ugyanakkor nem világos, hogy ebben a keretben hol képzeli el a nemzeti érdekeket és a nemzeti szuverenitást. A szakértő kiemelte azt is, hogy az új évszázadban a stratégiai autonómiának sok más aspektusa is van az energiától az erőforrásokon át a digitális adatokig, az ipari termeléstől az oktatásig és a kultúráig. Ezek azonosításához Európának meg kell határoznia érdekeit és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket, amelyek előfeltétele a stratégia gondolkodás és a koherens döntéshozatal.
Történelmi tapasztalat, hogy Európának mindig nagyobb mozgástere volt, amikor republikánus adminisztráció irányította a Fehér Házat. Emellett Donald Trump sajátos megközelítése miatt, ha ismét megválasztják elnöknek, akkor az európai együttműködésnek saját kezébe kell vennie a problémáit. Matthieu Grandpierron azt is hangsúlyozta, hogy a nemzetközi liberalizmus csapdája az, hogy nem vesz tudomást a különbözőségekről. A valóságban azonban az eltérő nemzeti történelmek és kultúrák különbségekhez vezettek, és az igazi kérdés az, hogyan lehet ezekben a különbségekben eligazodni, illetve hogyan lehet azokat egymással összeegyeztetni. Európának hosszú történelmi tapasztalatai vannak a nemzetközi kapcsolatok egyensúlyának megtalálása és a többpólusú diplomácia terén. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük ezeket a tapasztalatokat és kéépességeket!
