Olvasási idő: 3 perc
A 21. században a konfliktusok több formában jelenhetnek meg. Nem minden harc pusztán hagyományos értelemben vett katonai összecsapás – egyre gyakoribbá válik az információs háború, ahol a PR-nak kulcsfontosságú szerepe van. Az Ukrajnában zajló konfliktus és az amerikai és nyugati támogatás jól példázza ennek dinamikáját. Max Abrahms, a Northeastern University professzora erről is beszélt A történelmi analógiákon túl – A 21. század komplex nemzetközi konfliktusaiban való eligazodás című előadásában Debrecenben. Kitért továbbá a müncheni analógiára, a PR fontosságára a konfliktusokban és az orosz-ukrán háború eredetével kapcsolatban is részletes információkkal látta el a hallgatóságot.
Két háború folyik: van egyfajta katonai hadviselés, a NATO által támogatott Ukrajna és Oroszország érintett benne és van egy másik Ukrajna kapcsán, mely a PR-ban jelenik meg, azaz hogyan értelmezzük ezt a háborút, milyen szemmel nézünk rá – emelte ki az előadó.
A konfliktusokban a PR fontos eszközzé válik, az orosz-ukrán háború kapcsán a nyugati narratíva szempontjából lényeges, hogy megerősítsék, hogy a háború provokálatlan volt, hogy a nyugat semmilyen módon nem érintett ebben a konfliktusban és nem követett el hibát ezzel kapcsolatban.
A nemzetközi kapcsolatokban az országok kölcsönös bizalmatlansága van jelen, mert mindenki a túlélésre törekszik és nem ismerhetik egymás szándékait. Az orosz-ukrán háború esetén a hidegháborúig megyünk vissza, amikor annak végén magas szintű tárgyalások folytak az amerikaiak és a Szovjetunió között, azonban az itt tett ígéretét az USA nem tartotta be. Ennek kapcsán került szóba az amerikai kivételesség koncepció, mely azt állítja, hogy az USA rendkívüli helyzetben van a világban, és a tevékenységei és döntései a világ egészére pozitív hatással vannak, azonban más országok nem feltétlenül osztják ezt a nézetet. Többen hangot adtak annak, hogy a NATO bővítés folytatását Moszkvából provokációnak fogják venni és hozzájárulhat a háború kitöréséhez. Gyakran az oroszokra „kenjük” ezt a háborút, de ennek sokkal mélyebb gyökerei vannak – hangozott el az előadásban.
A müncheni analógia utal a 20. század egyik jelentős eseményére, a müncheni egyezményre, amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország engedményeket tettek Hitler Németországának, hogy elkerüljék a konfliktust, de ez hosszú távú negatív következményekhez vezetett. Ez mutatja, hogy a nem megfelelően kezelt engedmények erősíthetik az agresszort és súlyosbíthatják a helyzetet. Max Abrahms szerint ennek politikai tanulsága az, hogy ne tegyünk engedményeket, határozott álláspontot kell képviselni. Ez természetesen nemcsak Ukrajnára igaz, példaként említette John F. Kennedy elnökség kapcsán a kubai rakétaválságot, Harry S. Truman elnökség kapcsán a koreai háborút, Lyndon B. Johnson elnöksége kapcsán a vietnámi háborút.
Az Ukrajnában zajló konfliktust tekintve megállapítható, hogy egyrészt a katonai hadviselés folyamatosan fenyegeti az ország biztonságát és stabilitását, másrészt pedig az információs háborúban folyó PR harc hatalmas befolyással rendelkezik a nemzetközi közvéleményre és a politikai döntéshozókra. Az Egyesült Államok és más nyugati országok támogatása is azt sugallja, hogy az orosz- ukrán konfliktus nem csupán egy regionális probléma, hanem geopolitikai jelentőséggel bír, amely komoly következményekkel járhat a nemzetközi rendszerre nézve.
