Olvasási idő: 2 perc
„Egy országról három forrásból tájékozódunk. Saját tapasztalat útján, szájhagyomány útján, vagyis hallomásból, illetve az írott és olvasott sajtó alapján. Kétségtelen, hogy ennek van a legnagyobb súlya.” – Mondta tegnap esti rendezvényünkön Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress kiadó ügyvezető igazgatója. A kötet szerzőjével Gali Máté, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola kutatótanára beszélgetett.
A „Címlapon Magyarország – Hazánk története a nyugati sajtó tükrében 1848-2020” című kötet pécsi bemutatóján ismét megtelt az MCC pécsi képzési központjának rendezvényterme.
A XX.szd. elején hazánk elvesztette presztízsét a nyugati sajtóban, melynek számos összetett történelmi oka van. Ez, az alapvetően negatív megítélés, néhány rövidebb időszakot tekintve a mai napig is megfigyelhető. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a mindenkori mainstream sajtó politikai érdekek mentén artikulál. Ez a múlt században sem volt másként.
„Nemcsak a tükrözött tárgy, hanem a tükör is változik” – Tette hozzá Szalay-Berzeviczy András.
A „nyugat” sokáig nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltás után egy konzervatív kormány került az ország élére. A nemzetközi médiát uraló csoportok miatt hazánk folyamatos ellenszélben van, ám az USA-ban és Angliában megfigyelhető néhány olyan orgánum, mely kezdi felfedezni a Magyarország által képviselt értékeket. Szépen lassan erősödik a pozitív kép.
„Ha az újságíró nincs információ birtokában, akkor ezek hiányában fogja gyártani a cikkeket. A mi felelősségünk is, hogy a világ valós információkat kapjon rólunk, az egymástól átmásolt propaganda cikkek helyett.” – Foglalta össze előadását a könyv egyik szerzője.
