A primer források fontossága

A könyv a fővárosi és a vidéki zsidó tanácsokban – legtöbbször kényszer hatására – feladatot vállaló vezetők szerepét hivatott tisztázni, rendezni az utókor számára. A tárgyalt kérdéskör esetében kifejezetten fontos az, hogy minden fellelhető és lehetőség szerint tárgyilagos forrásanyagot felhasználjunk, ugyanis sok esetben nem hagyatkozhatunk a különböző kortárs periodikákra sem, tekintve, hogy ezek jó része az aktuális rezsim legitimálását szolgálták. Erre hozta példaként Veszprémy az egyébként igényes grafikákkal és megjelenéssel kiadott Ludas Matyi című újságot, vagy éppen a Magyar Zsidók Lapját. De ne feledjük el azokat a szakmai, vagy éppen irodalmi körökben született munkákat sem, amelyek egy-egy, sokszor téves meggyőződést, vagy egyéni szemléletet tükröznek, az esetek javában minden alap nélkül. Így említésre került a beszélgetés során példaként Moldova György Kortárs folyóiratban megjelent, Szent Imre induló című munkája, amely Berend Béla rabbi alakját tünteti fel rendkívül negatív színben.

Veszprémy László Bernát a könyv megírásával annak bemutatására vállalkozott, hogy az emberiség történelmének egyik legkaotikusabb és legszörnyűbb időszakában, sokszor a családtagjaikkal sakkban tartott tisztségviselők mennyit tehettek azért, hogy az embertársaiknak a lehető legkevesebb szenvedést kelljen elviselniük. Különösen fontos tény az is a téma kapcsán, hogy esetükben nem volt elég az, hogy állandó veszély közepette kellett tevékenykedniük súlyos és nagyon nehéz döntéseket meghozva, később a kommunista hatalomátvétel után a legtöbbjüket náci kollaboránsként, németbarát, fasiszta érzelmű emberként állította be a propaganda, kitéve őket a közutálat és a népharag számára. Sok esetben ideálisnak találták őket a bűnbak szerepére is, amire jó példa a könyvben is említett Gerő Ernő Rákosinak tett 1953-as jelentéséből vett idézet: „…világos, hogy a két világháború közti Zsidó Tanács tagjai valamennyien Gestapo-ügynökök voltak.”, ami alapján jól látszik, hogy történjen bármi, akkor is úgy fogják alakítani, hogy ezek az emberek a bűnös szerepében tűnjenek fel.  Ezt a jelenséget súlyosbítja még az a jelenség is, hogy napjainkban gyakran felteszik ugyanezen személyek esetében a kérdést, hogy „De hát miért nem tettek többet, miért nem léptek fel drasztikusabban?” Ezekre a kérdés formában megfogalmazott vádakra válaszul érdemes közelebbről vizsgálnunk olyan eseteket, mint számos olyan vezetőt, akik, ha komolyabb fellépést, esetlegesen ellenállást tanúsítottak a hatóságok irányában, szinte azonnali és végleges megtorlást kaptak.

Veszprémy László Bernát könyve hiánypótló a tudományos élet számára is a téma kutatásában, de nem kisebb szerepe lehet abban az esetben is, ha egy-egy személy akkor betöltött szerepét tisztázhatja a család, az utókor számára.