Olvasási idő: 7 perc

Ha bedobok egy téglát az uszodában a hátam mögé, nagy valószínűséggel eltalálok egy olimpiai bajnokot – ezt a mondást idézte a miskolci MCC rendezvényén egyik vendégünk, Zákonyi S. Tamás, „A nemzet aranyai” című film rendező-producere. A film áprilisi bemutatója óta több mint 90 ezren voltak kíváncsiak rá, ezzel a magyar filmtörténelem hivatalosan is legsikeresebb dokumentumfilmjévé vált. Az alkotás azt a vízilabdacsapatot mutatja be, amely 1997 és 2008 között „végigverte” a világot. A rendező mellett Biros Pétert, a legendát, az „aranycsapat” tagját kérdeztük a titokról, arról, ami a világ legjobbjaivá tette őket.

„A nemzet aranyait” a miskolci MCC közönsége is megtekinthette a Művészetek Házában megrendezett pódiumbeszélgetés előtt, amelynek során vendégeinket Nagypál Szabolcs, az MCC Jogi Iskolájának vezetője és Szőnyi L. Gyula, az iskola munkatársa kérdezte, akik maguk is mindketten a filmek szerelmesei.

Ez a film mindenkinek szól. Annak is, aki átélte ezeket a fantasztikus sikereket, és azoknak is, akik már csak a hírekből, felvételekről ismerik ezeket a gólokat és ezeket a játékos-legendákat. A film megérint, akkor is, ha húsz éves vagy, és akkor is, ha hatvan. Mert közben kihúzod magad Te is, és arra gondolsz: igen, én is magyar vagyok! Én is annak a nemzetnek a tagja vagyok, ahol ilyen nagyszerű sportemberek élnek, akiket „visz” a szív, az egymás iránti tisztelet, a csapatszellem és a hazaszeretet.

Zákonyi S. Tamás elmondta, az alkotás során elsősorban nem arra gondoltak, ki lesz a célközönség. Egyszerűen csak volt egy elképzelés, egy régóta dédelgetett álom és persze az évek alatt felhalmozódott rengeteg anyag – hiszen már 2000 óta tervezte, hogy elkészíti ezt a filmet –, és megszületett az 5 órás mű, amelyből elkészítették a végleges verziót, a mozifilmet. A rendező maga sem volt kívülálló a vízilabda világában, hiszen az életében mindig is fontos szerepet töltött be a sport és a víz is. Az uszodában nőtt föl: tizenegy éves koráig úszott, majd édesapja levitte a KSI-be egy vízilabda-előkészítő úszófoglalkozásra, és az közeg, az egésznek a szellemisége rabul ejtette. Még közelebb került a vízilabdásokhoz, amikor Andy Vajna társproducereként a „Szabadság, szerelem” című filmhez Benedek Tibort kérték fel vízilabdás szakértőnek, aki Fodor Rajmunddal együtt tanította be a színészeket. Benedek Tiborral később is megmaradt a kapcsolat, és a vízilabda-legenda halála megadta a végső lökést: nincs mire várni, ennek a filmnek el kell készülnie!

Hihetetlen sportolók, emellett fantasztikus személyiségek is ezek a vízilabdások – mondta Zákonyi S. Tamás –, és ezt nemcsak a személyes élmények, de a külföldi sporttársak nyilatkozatai is megerősítették, akik leborultak a magyarok előtt. A filmben 12 külföldi sporttárs, illetve edző szólal meg, mert a rendező fontosnak tartotta, hogy azt is lássa a közönség, milyen elismerően vélekednek ezekről az emberekről és az ő sikereikről az egykori ellenfelek.

A filmben az archív felvételek mellett soha nem látott beszélgetések, friss interjúk, visszaemlékezések is helyet kapnak. A film – és persze a legendás csapat – egyik főszereplője volt Biros Péter, az „atombomba”, aki nemcsak gyorsaságával, erejével, de egyéniségével is berobbant ebbe a társaságba. Mint mesélte, számára az volt a legfontosabb, hogy bekerüljön „A CSAPAT”-ba. „Azt éreztem, én erre születtem. Amikor ’99-ben kijutottunk az Európa Bajnokságra, arra az egy pillanatra vártam, amikor megmutathatom, nekem itt van a helyem!” – emlékezett vissza az egykori játékos. Bár már 21 éves volt, ekkor még nem ismerte senki. Vidéki pólós gyerekként nem volt könnyű bekerülni a budapesti közegbe. „Szerintem az volt a titkom, hogy igazából nem ismertem a gátlásokat, nem voltam izgulós típus. Azért dolgozik az ember a mérkőzésen, hogy jól szerepeljen. Én ösztönösen vízilabdáztam, ezt látták rajtam, és azt, hogy gyorsan tanulok. Ja, és jó fej voltam!” – mondta mosolyogva. Egy cikkben azt írták róla, aki esetleg eddig nem szerette volna Biros Pétert, az „A Nemzet aranyai” után biztosan megszereti. A filmben a firenzei rész valóban ráépült, a vidéki fiúra, aki annak idején „berobbant” a fülbevalójával, a pimasz – de szerethető – stílusával, csipkelődős humorával. Mint mondta, ez utóbbiért sokszor elnézést kért utólag is azoktól, akiket esetleg megbántott vele. Hogy mi a titka? A gyors úszása és a korábbi kézilabdás múltja sokat segített abban, hogy egy komplex játékos legyen belőle. „Látni kell előre, mi fog történni. Figyeltem a vízilabdát és értettem, mi történik, eszerint cselekedtem játékosként és ezt próbáltam megtanítani edzőként a csapatomnak is” – mesélte. A kérdésre, mi jelentette a számára a motivációt a háromszoros olimpiai bajnok elmondta: „az elején meg akartam mutatni mit tudok. Először még csak éreztem, mit tudok, aztán már magabiztosan tudtam, mire vagyok képes. És az is fontos volt, hogy jól éreztem magam a csapatban. Persze az is jó érzés volt, amikor fiatalként láttam a nevem az újságokban mint góllövő, de egy idő után az egóink összecsiszolódtak, tudtuk, mindig lesz 3-4 játékos, akinek jól megy, és őket kell kiszolgálni. Nagyon jó kapcsolatban voltunk, ez meghatározta a csapatszellemet. Mindenki azért volt, hogy a másik teljesítményét sarkallja. Tehát nemcsak mint játékos, hanem mint ember is be kellett illeszkedni a csapatba. És persze a győzelem ízét nem lehet elfeledni. Amikor a mi Himnuszunkat játsszák, az felemelő érzés! Hát, ha még másoknak – az ellenfeleknek – is ezt kell hallgatnia…Na az még jobb!” – mondta huncut mosollyal.

A film fontos mondatokra épül. Valaki jókor, jó helyen kapott egy olyan mondatot, ami ott, akkor segített. Zákonyi S. Tamás szerint, bármilyen területen tevékenykedik az ember, mindig vannak fontos mondatok valakitől. Egy ilyen közegben, ahol nagyon különböző közegből érkező 15-20 ember csiszolódik össze, nem tudhatod, mikor kit mivel zökkentesz ki, mivel teszel neki jót, mivel tudod segíteni. Mint tapasztalt vízilabdás és a forgatások során sokat látott filmes szakember elmondta, a kispadról azért megy a tanácsadás, az ösztönzés, folyamatosan kommunikálnak, és hogy ezekbe mikor jön be egy-egy nagy mondás, ezt nem lehet tudni. „A pekingi olimpia előtt odahívtam négy csapattársamat, és elmondtam nekik: ne azt nézzék, mekkora a tét, csak játsszuk le a meccset, mint máskor!” – reflektált erre Biros Péter. És hogy ez a mondat nyugtatta-e meg a társakat, nem tudni, de higgadtan, jól játszottak, és nyertek.

Sokkal több játékost mutat be a film, mint az a 21, aki az olimpiai csapatok tagja volt – állítja Zákonyi S. Tamás. Az ő feladata itt hasonló volt, mint egy edzőé, hiszen ki kellett választania a csapattagokat. Mindegyik játékos tett valamit a sikerért – azok is, akik nem kerültek ki az olimpiára –, de valahol meg kellett húzni a vonalat – tette hozzá a rendező, aki ez est végén azt is elmondta, nagyon sok anyag készült a forgatások során, ezeket kár lenne nem megmutatni a közönségnek, de részleteket nem árult el. Mi mindenesetre visszavárjuk vendégeinket, mert szívesen hallgattuk őket.