Spanyol-történelem, valamint mozgóképkultúra-és médiaismeret szakokon végeztem: előbbit a SZTE-en, utóbbit az ELTE-n. Gimnáziumi tanári, mentortanári és filmklubvezetői szerepekben mindig is diákok között mozogtam, ahol a változó élethelyzetekben és életszakaszokban egy Goethe mottó segítette és segíti ma is a munkám: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Ennek fényében nemzeti /regionális hagyományaink továbbadása a következő korosztály számára legalább olyan fontos szerepet kap a munkám során, mint a nevelés terén, a személyiségfejlődés támogatása.

Az életet nem elefántcsonttoronyból nézve élem, hanem szinte minden szegmenséhez igyekszem állandó kapcsolódási pontokat találni és fenntartani ezeket: tanítás, szabadidős és szakmai programok szervezése, saját alkotó tevékenység, civil szférában való részvétel, sport és mozi.  Szeretném, ha az MCC-n keresztül olyan segítséget tudnék nyújtani, olyan támogatást adhatnék békéscsabai diákjaink számára, amelyre egykoron én is vágytam.