Olvasási idő: 4 perc
„A történelemben rejlik minden államvezetés csínja-bínja” – idézte Winston Churchill szavait Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője, aki a béke Nobel-díjas Henry Kissinger könyve alapján hat államfő személyiségét és vezetési stratégiáját mutatta be közönségének a miskolci MCC-ben.
Sokat tanulhatunk elődeinktől, így Kissinger könyve, „Az állam vezetéséről – Hat politikai stratégia a XX. századból” is egy jó tankönyv lehetne Európa jelenlegi vezetői számára is, de ők valószínűleg nem olvasták a század egyik legismertebb diplomatájának munkáját – mondta Kiss Rajmund előadása bevezetőjében.
Kissinger olyan vezetőket mutatott be könyvében, akik – még ha esetleg ellentmondásos is a megítélésük – példaként szolgálhatnak az utókor számára, mert olyan vezetői erényekkel rendelkeztek, mint például az akaraterő, az alázat vagy a kiemelkedő meggyőző erő.
Az alázat startégiáját képviselte Konrad Adenauer, akinek köszönhetően a világháború után a németek felhagytak a világuralmi törekvéseikkel, de ő volt az is, aki a keresztény európai civilizációhoz való visszatérést tartotta egyetlen lehetséges útnak a béke fenntartásához.
Példaként szolgálhat a ma vezetői számára De Gaulle tábornok is, akinek vezetési stílusát az „akaraterő stratégiájaként” nevezte meg Kissinger. De Gaulle példamutató gondolatokat hagyott hátra, hiszen mindig a francia nemzet érdekeit tartotta szem előtt, és az általa képviselt akaraterő, hazaszeretet és a figyelem a gallok felemelkedését eredményezte.
Nem volt ennyire egyértelműen a megítélése az amerikai Nixon elnöknek, akinek maga Kissinger is nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Bár Nixont Amerika egyik legellentmondásosabb elnökeként tartják számon, Kissinger az „egyensúly stratégiájának” képviselőjeként említi könyvében. Nevéhez kapcsolódik többek között a Watergate-ügy, a lehallgatási botrány, de ő volt az is, aki a hidegháború csúcspontján átalakította a világrendet, a kétpólusú világot kibővítette Kína felé. Ez az egyensúly hiányzik ma a világpolitikából – állapította meg Kiss Rajmund, aki szerint ma az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs meg a nagyhatalmak között az a bizalom, ami még a legkeményebb hidegháborús helyzetben is jellemző volt.
Az említett államfők mellett kivételnek tekinthető az egykori egyiptomi vezető, Anvar Szádát, aki sokak szerint meghaladta a saját korát, Kissinger is a „meghaladás stratégiáját” nevezte meg Szádát vezetői karaktereként. Szádát hitte, hogy a független Egyiptom felemelkedése a külpolitikán keresztül lehetséges, és tárgyalt Izraellel, amivel megalapozta az izraeli-palesztin oslói egyezményt. A műhelyvezető hozzátette, Egyiptom ma is rendkívül fontos Európa biztonsága szempontjából, mert ő állítja meg azt a több milliós tömeget, amely elindulhatna a kontinensünkre.
Lilliputi óriásnak nevezte azt a városállamot Kissinger, ahol maga Kiss Rajmund is eltöltött diplomataként néhány évet. Szingapúr a semmiből lett Ázsia leggazdagabb országa 30 év alatt. Li Kuang-jao-ra, Szingapúr első miniszterelnökére is jellemző volt az akaraterő és alázat, de a kiválóság és a maximalizmus még inkább meghatározó volt vezetői munkájában. Li Kuang-jao felülemelkedett minden történelmi, koloniális és etnikai sérelmen, és elhatározta, hogy Szingapúr egy fejlett központ lesz, és a törpeállam ma az USA és Svájc után a legnagyobb kutatásfejlesztési központokkal rendelkezik, és a környező országok féltékenyen és irigykedve tekintenek rá.
Margaret Thatcher – a Vaslady –, a könyv utolsó szereplője Livel ellentétben egy több évezredes hagyományokra visszatekintő birodalom, Anglia miniszterelnöke volt, aki a külpolitikában a nemzetállami szuverenitást képviselte, az infláció és munkanélküliség letörésére pedig az örökre példaértékű konzervatív gazdaságpolitika volt a válasza. Nevéhez híven a „meggyőzés stratégiáját” képviselte Kissinger szerint.
Alázat, kiválóság, meggyőzés, egyensúly, akaraterő és előremutató gondolkodás. Vajon hány mai vezető vallhatja magáénak ezeket a tulajdonságokat? Nézzünk vissza néha a múltba, és tanuljunk nagy elődeinktől – zárta előadását Kiss Rajmund.
