Szükség van-e még könyvekre?

A magyarországi és amerikai egyesült államokbeli fiatalok könyvekhez fűződő viszonyát elemezte Paul Moran, külön figyelmet fordítva arra, hogyan hasznosul az elolvasott szó körükben. A kutató mindkét országban élt már, s mint mondta, bár jelentősen eltérőek az irodalom-fogyasztási szokások, hasonlóságok is felfedezhetők.

Mindkét országban hasonló a korfa, csupán kis mértékben idősebb a magyar lakosság: míg hazánkban az állampolgárok 20 százaléka 65 évnél idősebb, az USA-ban csupán 17 százalék, de mindkét országban van egy erős ifjúság – alapozta meg beszámolóját az előadó.

Olvasni jellemzően az iskolában tanulnak meg a gyerekek, ami hozzátartozik a tanulási folyamathoz. Hasonlóság a két társadalom között, hogy a tantervekben mind klasszikus, mind pedig kortárs irodalom is szerepel, és nagy az esély arra is, hogy azokat a műveket is ismerik hazánkban, mint az Államokban – fogalmazott. Minkét országban az oktatás része, hogy kötelező olvasmányokat adnak a diákoknak. Míg azonban Magyarországon a Nemzeti alaptanterv határozza meg, hogy mely műveket kell a tanulóknak abszolválni, addig az Egyesült Államokban már jelentős eltérések vannak a különböző iskolák között.

A mai olvasási szokások vizsgálatához előadónk a II. világháború utáni időszakhoz tért vissza. Ekkor az USA-ban általános jólét uralkodott, és szabadságban éltek az állampolgárok. Az irodalom is szabad volt, ugyanakkor egészen individualista. Számtalan kötet született, ami egyéni gondolatokat, történeteket közvetített: beszélt a nők vagy a színes bőrűek társadalmi helyzetéről, vagy éppen felvilágosított a pubertás kor főbb történéseiről.

Magyarországon eközben teljesen más hozzáállás alakult ki az olvasás terén a 20. század második felében. A kommunizmus és szocializmus sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a lelki életre, a pszichére, mint az az Államokban bevett volt. A két ország történelmileg teljesen más pályán mozgott. Magyarországon észrevehető volt egyfajta megkérdőjelezése azoknak az eseményeknek, történéseknek, amelyeket átéltek, megtapasztaltak.

„Újra fel kellett fedezni az identitást. Gondoljunk csak Kertész Imre Sorstalanság című regényére, amely arról szól, hogy nincs hazánk, nincs hová tartoznunk, csak sodródunk egy olyan világban, ami a vesztébe rohan.” – hozta példának az előadó.

Nagyon sokféle módon küzdenek azért mind az Államokban, mind Magyarországon, hogy a fiatalokat megszerettessék az olvasással. Mozgalmak alakultak, pályázatok indultak, és sok celeb is azon van, hogy a fiatalokat olvasásra bírják, mint például: Hugh Jackman, Ashanti, vagy Chris Pine. Egyre több ugyanakkor az olvasási nehézséggel küzdő gyermek. Amerikában a tanulók közel 40 százalékának okoz gondot az értő olvasás, míg hazánkban a fiatalok egynegyedének. A probléma megoldására sok törekvés indult a különböző kormányzati támogatások és a technikai fejlesztések által.

Az egyik legnagyobb probléma mégis az, hogy eltűnőben van az élvezetből való olvasás. Meglátása szerint a kötelező olvasmányok sem szerettetik meg az olvasást a fiatalokkal, hiszen amint kötelező egy tevékenység, azonnal megváltozik a hozzáállás, és elvész az öröm. A kötelező olvasás kérdése a mai napig nagy vitákat korbácsol.

Paul Moran záró gondolatként azt hangsúlyozta, hogy alapvetően befolyásolja a fiatalok olvasási szokása a társadalom alakulását. Véleménye szerint, ha mindenki hozzáférhetően olvashat, az erős társadalmat eredményez.

A prezentáció után Sullivan Ferenc, az Ifjúságkutató Intézet kutatója beszélgetett az előadóval, melyből kiderült, hogy a technikai eszközök térnyerésével sokkal több irodalom elérhető, ráadásul azonnal, mégsem hoz olyan élményt, ami élvezetté tenné az olvasást. Az igazi élményhez hozzátartozik a fizikai kapcsolat a könyv és az olvasója között.