Olvasási idő: 4 perc
Egy nagyon szerény, de annál konokabb fiatal magyar ember, dacolva a természeti erőkkel, pótlólagos oxigén nélkül megmászta a gyilkos hegyet, a Nanga Parbatot. Varga Csaba nagyváradi hegymászó szerint a felkészülés mellett fontos, hogy jó döntéseket hozz ott fenn a hegyen, mert a pillanatnyi döntéseid határozzák meg a sorsodat.
Süvít a szél, a végtagjaid jéghidegek a mínusz húsz fokos hideg miatt, és úgy érzed, minden erőd elfogyott. Hiába a profi felszerelés, a vízhatlan nadrág és dzseki, a csontjaidig hatol a hideg. A szád cserepesre száradt, mereven nézel magad elé, lassan mozogsz, mert kevés az oxigén. Legalább a szél ne fújnaBárcsak elérne az a kis napsütés Téged is! Az, ami olyan gyönyörűen megvilágítja a szemközti hágó havas szikláit. Lassan beszélsz, és keveset, mert már ehhez sincs erőd. De már nem sok van hátra! Meghódítod a csúcsot! Az előző napi pihenés a sátorban… Mintha nem is lett volna. Eszedbe jut az alaptábor: a tűz mellett táncolnak a helyiek, és érzed a kenyérlángos illatát is. 8125 méter! Még egy kicsit kell kibírni! És akkor majd előveheted a magyar zászlót!
Varga Csaba nagyváradi építész megmászta a Nanga Parbat 8125 méteres csúcsát pótlólagos oxigén nélkül. Ez így kimondva is nagy dolog, de látva a kisfilmen – Csaba maga készítette mászás közben –, hogy milyen helyeken és körülmények között tette ezt meg, emberfeletti teljesítménynek érezzük. A természettel vívott hihetetlen küzdelmet nézve felmerül a kérdés: mi késztet valakit arra, hogy - a családot és barátokat hátrahagyva - egy ilyen veszélyes expedícióba kezdjen? Csaba nem sokkal Suhajda Szilárd halála után indult el a világ 9. legmagasabb hegycsúcsára. Szilárddal jól ismerték egymást, két expedíciót is végigcsináltak együtt, így ezt a sikert az ő emlékének is szeretné állítani – mondta –, illetve az volt a célja – teszi hozzá mosolyogva –, hogy a csúcson meglobogtassa a „Nagyvárad” feliratú magyar zászlót.
Gyilkos hegy. Így becézik a Nanga Parbatot. A német hegymászóktól kapta ezt a nevet még a 30-as években, amikor többen is nekiindultak a csúcsnak, de sokan nem tudták meghódítani, és jó néhányan örökre ott maradtak a hegyen. Mint az a lengyel srác is, akivel Csaba a csúcstámadás során találkozott, de akivel már nem ünnepelhették együtt a sikert. Ő is a hegy áldozata lett. Bár Csaba szerint itt mindenki a maga döntéseitől függ. Hiszen egyedül te vagy az, aki érzi: bírod tovább, vagy visszafordulsz. Mindent az adott pillanat határoz meg.
Csabának nem volt egyszerű az indulás, mert az építész munka és Szilárd halála is késleltette az expedíciót. Mégis nekivágott. Próbált arra koncentrálni, hogy a szomorú történések ne bátortalanítsák el, és a saját feladatára tudjon összpontosítani. Végül két akklimatizációs kör és több napi várakozás után – amikor végre megjött a jó idő – nekiindulhatott a csúcsnak.
A Nanga Parbat egyik különlegessége, hogy az alaptábor és a hegycsúcs között nagy a szintkülönbség, ez nehezíti a mászást, előnye viszont, hogy az alaptábor közel van a civilizációhoz. Csütörtökön kora reggel indult neki a hegynek, és vasárnap délután 4 óra körül ért fel a csúcsra.
Aki oxigénpalack nélkül mászik, az egyébként is hidegebbnek érzi a levegőt, de ezt az érzést csak fokozta az erős szél, ami elkísérte egészen a csúcsig. Felérve, a süvítő jeges szélben a fáradt, de boldog hegymászó végre elővehette hátizsákjából a zászlókat, amik számára fontos értékeket képviselnek, és megmutatta a nagyvilágnak, hogy mire képes egy magyar. Ezzel a teljesítményével ő a ma élő, a legtöbb 8000 méternél magasabb hegycsúcsot elérő magyar hegymászó.
