Olvasási idő: 7 perc

A Mathias Corvinus Collegium és az Angloville Nyelvi Sziget együttműködésének köszönhetően két MCC-s diák vehetett részt angol nyelvi táborban.

A Mathias Corvinus Collegium az Angloville Nyelvi Szigettel együttműködésben 2019 tavaszán pályázatot hirdetett az MCC Középiskolás Programjának résztvevői számára. Az Angloville nemzetközi csapata hatékony, élvezetes, anyanyelvi környezetben zajló nyelvtanulást kínál, amelynek elsődleges célja az angol nyelvű, szóbeli kommunikációs készségek fejlesztése anyanyelvi trénerek közreműködésével. E célt szem előtt tartva rendezik meg nyári táboraikat, amelyek egyikén két diákunk, Kovács Brigitta és Kulik Réka is részt vehettek. Brigitta és Réka élményei és tapasztalatai az alábbi beszámolókban olvashatók.

„A Mathias Corvinus Collegiumnak köszönhetően részt vehettem egy egyhetes angol nyelvi táborban. A részvétel feltétele – ami számomra igazán kreatív megoldásnak bizonyult – egy angol nyelvű önéletrajz, valamint egy egyperces, angol nyelvű selfie videó volt, amiben pár szóban kellett bemutatnom magamat, és választanom kellett egy személyt, akit meghívnék vacsoravendégnek.

A tábor helyszíne Bükkszentlélek volt. A Szentléleki Fogadóban volt a szállásunk, ami igazán kellemes környezetet biztosít a magaslati levegő és az erdőrengeteg miatt. A tábor azért bizonyult hasznosnak és egyben felejthetetlennek is számomra, mivel egy héten keresztül csak angolul lehetett kommunikálni, még a többi magyar résztvevővel sem volt szabad magyarul beszélni. Így ez remek lehetőség volt arra, hogy fejlesszük a beszédkészségünket és a kiejtésünket. Az étkezések során is anyanyelvi mentorainkkal ültünk egy asztalhoz, így jókat beszélgetve, gyorsan telt az idő, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem kell gondolkodnom az angol szavakon vagy kifejezéseken.

Minden nap más és más anyanyelvi beszélőkkel ismerkedhettem meg, akik önkéntesekként érkeztek a táborba, többek között az Egyesült Királyságból, Amerikából, Spanyolországból és Ausztráliából. Fantasztikus volt meghallgatni a történeteiket és látni, hogy milyen empatikusak, segítőkészek és nyitottak. A személyes kommunikáción kívül közös csapatépítő programok is voltak, mint a túrázás, kártyajáték, csapatversenyek, kreatív feladatok, melyeknek köszönhetően rengeteg boldogsághormon termelődött a sok nevetéstől és a kellemes társaságtól. Főleg, amikor az angol nyelvűeket tanítottuk magyarul! Kimondottan tetszett az a gesztus a magyar nyelvű koordinátoraink részéről, hogy a táborban ünnepeltük meg egy magyar és egy anyanyelvi lány születésnapját, természetesen tortával. Mert hát milyen buli az, ahol nincs torta?!

A tábor vége felé közeledve minden magyar táborozónak elő kellett állnia egy prezentációval, tetszőleges témát választva. Ennek kidolgozásában a mentoraink segítettek, minek köszönhetően érdekes előadások születtek. Én személy szerint az érzelmi intelligenciáról beszéltem, amiért kaptam egy Angloville logóval ellátott pólót. A hét fénypontja a tábortűz volt, ahol együtt énekeltünk a tűz körül, miközben az egyik spanyol mentorunk ukulelén kísért bennünket.

A hazautazás napján alig akartunk elbúcsúzni egymástól, de korunk technikai vívmányainak köszönhetően tudjuk tartani a kapcsolatot, és remélhetőleg a legközelebbi táborban vagy itt, Magyarországon újra találkozunk!”

 Kulik Réka
Keleti Károly Közgazdasági Szakgimnázium
 

„Az MCC és az Angloville közös pályázatának nyerteseként, egy másik KP-s lánnyal együtt részt vehettem az Angloville nyelvi sziget egyhetes nyári táborainak egyikén. A tábor lényege az, hogy a résztvevők angol anyanyelvű mentorok segítségével fejlesszék a beszédkészségüket. Azt már elöljáróban is elmondhatom, hogy felejthetetlen élmény volt.

Így történt az, hogy július 21-én, reggel Budapest külvárosában vártam az angloville-es buszra. Izgatott voltam, hiszen annak ellenére, hogy az angol nyelvet minden nap hallom filmekből, videókból, korábban még sosem beszéltem angol anyanyelvűekkel. Miután kicsit megismerkedtem a szervezőkkel, és kiderült, hogy nagyon nyitottak és barátságosak, majd a buszon mellém ült egy ausztrál srác, rájöttem, hogy nem okoz olyan nagy gondot angolul kommunikálni, így megnyugodtam.

Nagyjából két és fél óra buszozás után megérkeztünk a csodálatos helyszínre, a Bükki Nemzeti Parkba. Érkezés után mindenki megkapta a szobáját, majd ebédeltünk; ekkor már vegyesen ültünk az anyanyelviekkel. Ezek után ismerkedős játékokat játszottunk. Ennek során mindannyiunknak választanunk kellett két-három olyan embert, akik egyikének örülnénk, ha felkészítene a hétvégi előadásra. Réka (a másik KP-s lány) és az én mentorom T’yanna lett. Ő egy londoni lány, és nem is kaphattunk volna jobb mentort, már az első percektől kezdve megvolt a közös hang.

A második naptól már minden órarend szerint ment, volt itt minden: Creative Time, 2on1 meeting (két magyar egy anyanyelvivel), 1on1 meeting (egy magyar és egy angol nyelvű résztvevővel) és mentor-meeting, melynek során a bemutatóval kapcsolatos dolgokat beszéltük meg. Ezeket azonban nem úgy kell elképzelni, mint a hagyományosan értelmezett nyelvleckéket. Teljesen olyanok voltak ezek az alkalmak, mint egy-egy beszélgetés, melyek alkalmával többet megtudhatunk az anyanyelvi beszélő szokásairól és kultúrájáról.

Napközben ezeken kívül mindig jutott idő játékra is: voltunk túrázni, voltak csoportos játékok, social time, amikor mindig valami kártya- vagy csapatösszerázó játékot játszottunk, még mielőtt felmentünk a szobánkba. De volt szabadidőnk is, ami alatt ugyan az első napokban inkább mindenki visszament a szobájába vagy inkább a magyar résztvevőkkel beszélgetett, de ahogy eltelt egy-két nap, a magyar résztvevők magabiztosabbak lettek az anyanyelviekkel való beszélgetések terén is.

A tábor végét egy eszméletlenül jó tábortűzzel koronáztuk meg: sütöttünk pillecukrot, táncoltunk, és közösen énekeltünk a tűz körül. Felejthetetlen volt. Az utolsó napon nagyon nehéz volt mindenkitől elbúcsúzni, hiszen borzasztó gyorsan elrepült ez az egy hét, és nem csak a résztvevőkkel, de az anyanyelviekkel is életre szóló barátságokat kötöttem. Messze nem ez volt az első nyári táborom, mégis bátran állíthatom, hogy a legjobb volt.

Nem tudom elégszer megköszönni az MCC-nek ezt a csodálatos lehetőséget, és mindenkit arra biztatok, hogy ha adódik lehetősége, legalább egyszer menjen el, és élje át.

P.S: Úgy érzem, hogy ennyiben nem tudtam teljesen átadni azt, hogy milyen is volt az egész élmény, így, ha bárkit érdekelne több infó a táborral kapcsolatban, nyugodtan kereshet engem."

Kovács Brigitta
Báthory István Elméleti Líceum