Olvasási idő: 4 perc

Az MCC Vezetőképző Akadémia idei első hétvégéjén a Fish Banks szimulációs játékkal ismerkedhettünk meg.

Az MCC Vezetőképző Akadémia idei első hétvégéje rendhagyó módon zajlott. Domaniczky Orsolya és Zlinszky János professzor a Fish Banks szimulációs játékkal ismertetett meg minket. Első este lehetőségünk volt játékosként kipróbálni a szimulációt, majd másnap a Train-the-trainers workshop keretein belül megtudhattuk, hogyan épül fel és zajlik a szimuláció a játékvezető szemszögéből.

A Fish Banks döntésszimulációs játékot, amely a fenntarthatóság kérdéskörére összpontosít, Dennis Meadows alkotta meg 2004-ben. A játék célja, hogy a résztvevők tapasztalati úton ismerkedhessenek meg a fenntarthatóság problémakörével. A tanuláselmélet jelen álláspontja szerint ez a leghasznosabb és leghatékonyabb elsajátítási módszer. A szimuláció során a 18-25 játékos 3-5 fős csoportokat alkot. Minden csoport egy adott ország halászati ágazatának döntéshozó szervének szerepébe bújik. Feladatuk az ország halászflottájának üzemeltetése, valamint az ágazati vagyon hosszútávú maximalizálását garantáló stratégia kidolgozása és megvalósítása. Esetünkben a csapatok több különböző üzletpolitikát követve – ki óvatosan növekedve, s ezáltal kissé lemaradva, ki pedig expanzív növekedési politikát folytatva –, összességében nem fenntartható gazdálkodást folytatva a rendelkezésre álló erőforrások (jelen esetben a mélytengeri halállomány) teljes kimerüléséig zsákmányolták ki a tengerek faunáját.

A Train-the-trainers elnevezésű képzés során megtanultuk a szimulációs játékvezetés alapjait. A professzor úr először megismertetett minket a rendszerszemléletű gondolkodás és a tapasztalati tanulás elméleti hátterével, majd a szimuláció és játékvezetés általános szabályaival és módszertanával. A saját szimulációnk vezetett újrajátszása során betekintést nyertünk a döntéseink által implikált dinamikus folyamatokba, valamint azok (a megfelelő adatok birtokában) előrelátható következményei okozta eszkalációjának is tanúi lehettünk, immár külső szemlélőkként.

Külön foglalkoztunk a csapatok aktivitási szintjével, a különböző proaktivitási lehetőségekkel, melyek segítségével hosszú távon nyereséges, fenntartható stratégia alakítható ki. Továbbá reflektáltunk a játék által támasztott és a való életben megtapasztalható kihívásokra, s ezek közt nagyfokú hasonlóságot állapítottunk meg, ugyanis az időhiányban, az összes szükséges információ jelenléte nélkül meghozott döntések felettébb gyakorinak tekinthetők. Fontos következtetésnek bizonyult, hogy a szituációt keretek közé szorító szabályrendszer általában a játékosok számára rendelkezésre álló szabadsági fokok számát jelentős mértékben képes redukálni, így ezzel kapcsolatban nagyfokú plaszticitásra lehet szükség.

Mind a játék, mind a képzés érdekfeszítő és gondolatébresztő volt számunkra, és úgy gondolom, hogy ezek után mindannyian más szemmel figyeljük majd a környezetvédelem és a környezetpolitika eseményeit.

Laskay Katalin
(MOME – design és művészetmenedzsment MA)

Reizinger Kristóf
(ELTE – biztosítási és pénzügyi matematika MSc)

Reizinger Patrik
(BME – villamosmérnök MSc)

A fényképeket készítette: Gyurkovits Tamás, MCC