John Lukacs (1924–2019)

"Egyetlen egy alkalmam volt a Collegium diákjaival találkozni, és az is nagyon rövid volt, de akkor ők nagyon kitűnő benyomást tettek rám." – nyilatkozta épp egy évtizede, évkönyvünk számára John Lukacs, aki 2005 októberében, a vezetőség meghívására érkezett a Mathias Corvinus Collegiumba, s nagy érdeklődést kiváltó előadása keretében történelemszemléletéről beszélt, majd a hallgatók kérdéseire válaszolt. Akkor, hazájáról beszélve aggodalmainak és reményeinek egyaránt hangot adva a magyar fiatalok műveltségét, "szellemi étvágyát" emelte ki, s a jövendő történész-írógenerációkba vetett hitéről is szólt: "rövid távon pesszimista vagyok, ami a magyar népet, nemzetet, államot jelenti, hosszú távon optimista".

John Lukacs (Lukács János Albert néven) 1924. január 31-én született Budapesten. Polgári családból származott, édesapja orvos volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte tanulmányait. Édesanyja zsidó származása miatt a második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött. Túlélte a nyilas rémuralmat és Budapest ostromát. 1946-ban előbb Ausztriába emigrált, majd végül az Egyesült Államokban, Pennsylvaniában telepedett le.

1947-től 1994-ig a philadelphiai Chestnut Hill College történészprofesszora volt. A legrangosabb intézmények (mint a Princeton Egyetem, a Pennsylvaniai Egyetem, a Columbia Egyetem és a Johns Hopkins Egyetem) vendégprofesszora volt. Az 1980-as évektől rendszeresen járt haza Magyarországra, a rendszerváltás után előadásokat tartott a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen és az ELTE-n. Több mint 30 könyv és több száz tudományos publikáció szerzője, kiváló esszéista volt. Elsődleges kutatási területe a második világháború története volt.

Szintén fontos témája volt az amerikai történelem és a történetfilozófia. Első jelentősebb munkája, a Nagyhatalmak és Kelet-Európa 1953-ban jelent meg. A hidegháború története címen, 1961-ben megjelent munkáját mindmáig a kor legalaposabb elemzései egyikeként tartják számon. További népszerű művei az Utolsó európai háború (1939-1941), illetve az 1945: Nulla év címen megjelentetett kötetek. Összegző igényű műve, Az Egyesült Államok huszadik századi története 1984-ben, Budapest 1900 című, a főváros múltját feldolgozó munkája 1989-ben látott napvilágot.

Az amerikai katolikus történészek szövetségének elnöke volt, munkásságát 1991-ben az Egyesült Államokban Ingersoll-díjjal, 2001-ben George Washington-díjjal jutalmazták. Magyarországon Corvin-lánccal (2001) tüntették ki, majd megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal (2011), illetve Széchenyi-nagydíjban (2014) is részesült. Több egyetem is díszdoktorává fogadta (köztük, 2009-ben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem).

Önmeghatározása szerint nem konzervatív, hanem „reakciós” gondolkodó volt, mely kettő között a különbséget (Egy eredendő bűnös vallomásai című művében) abban ragadta meg, hogy a reakciós, míg a megőrzés pártján van, nem nacionalista. A letűnőben lévő polgári kor képviselőjének tartotta magát, s a populizmusban látta a modern demokráciára leselkedő legnagyobb veszélyt.

John Lukacsot a pennsylvaniai Phoenixville-ben található otthonában. 96. életévében érte a halál.

Ide kattintva olvasható a Mandiner 2017-ben közölt portréja az akkor 94 éves történészről.

(forrás: Mandiner, MTI)

Tisztelettel őrizzük emlékét, és hálával tartozunk az MCC tevékenységében nyújtott segítségéért.
Családjának, szeretteinek vigasztalódást kívánunk.