Joe Distefano

Október utolsó hétvégéjén Joe DiStefano, a Világbank, az OECD, több nemzeti kormány és multinacionális nagyvállalat tanácsadója tartott órát a Vezetőképzőn. Joe DiStefano először járt a Collegiumban, a hétvégi szeminárium témája Leadership for Extraordinary Performance volt.

A professzor úr azzal a hatalmas motivációs erővel bíró kijelentéssel kezdte a szemináriumot, hogy ő tanulni jött ide hozzánk. Ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz a mi fejlődésünkért, majd hozzáfűzte, hogy amint úgy érzi, ő maga nem tanul újat, összepakol és hazamegy. Tökéletes példája ez a „lifelong learning” attitűdnek. Elvárta tőlünk, egy számára ismeretlen kultúra egyetemistáitól, hogy új perspektívákat mutassunk, új ötleteket adjunk neki. DiStefano tanár úr rendkívül felkészülten érkezett hozzánk. Pontosan kigondolt agendája volt az egész hétvégére, amelyet előre megosztott velünk. Ez nagyban segítette a munka gördülékenységét, hiszen mindig tudtuk, hogy éppen milyen feladat következik, és az milyen előzetes készülést igényel.

A szeminárium előtt egy héttel egy a vezetői magatartásról szóló kérdőívet töltöttünk ki, amelyet DiStefano tanár úr már kiértékelve hozott magával az órára. Mindenki megkapta saját személyes profilját. Az eredményeket részletesen megvitattuk és nemzetközi kutatások viszonylatában is elhelyeztük. A kurzus egészét az interaktivitás jellemezte: saját magunk példáján keresztül érthettük meg a tanár úr elméleteit.

A pénteki nap első feladata előzetes otthoni készülést igényelt. Hogy megértsük, a vezetésről való gondolkodásunkat alapvetően meghatározzák élményeink, egy grafikonon kellett elhelyezni életünk legfontosabb (akár pozitív, akár negatív) eseményeit. DiStefano szerint saját vezetői viselkedésünket csak ezek felismerése, tudatosítása és megértése után kezdhetjük el formálni. Ezt a folyamatot elősegítette, hogy csoportonként összevetettük eddigi életélményeinket, megkerestük a közös mintákat és egyéni különbségeket, eredményeinket pedig prezentáltuk. Az alapvető személyiségvonások fontossága mellett a professzor azt is hangsúlyozta, hogy léteznek olyan tanulható magatartásformák, amelyeket elsajátítva és tudatosan alkalmazva jobb vezetőkké válhatunk. Ezt kutatási eredmények segítségével, majd egy esettanulmány közös feldolgozásán keresztül mutatta be. Joe DiStefano szakmai profiljához tartozik az interkulturális vezetés is, így arra is kitért a kurzus során, mennyire összetett feladat egy multikulturális csoport irányítójaként helyt állni.

A professzor úr a hétvége zárásaként egy izgalmas szituációs játékkal világított rá a hatékony csoportmunka ismérveire. Megtanultuk, hogy ha a csapattagok megfelelően tudnak együtt dolgozni, akkor az egyéni teljesítményeket jócskán felülmúló eredményt képesek elérni, míg ha a csoportmunka nem megfelelő, értékes erőforrások veszhetnek el, és kiemelkedő tudás maradhat kihasználatlanul. Joe DiStefano olyan gyakorlatokat hozott a szemináriumra, amelyek segítségével saját tapasztalataink révén juthattunk mélyebb felismerésekre.

A szakmai fejlődés mellett azonban személyesebb kérdésekre is jutott idő: a közös ebéd során a professzor úr barátian, közvetlen stílusban beszélgetett velünk hobbijairól, családjáról és a magyar konyháról.

Végh Donát

Csák János

November 21-én a MOL korábbi vezérigazgatója, Magyarország londoni nagykövete érkezett az MCC-be, hogy a Vezetőképző második évfolyamának tartson órát.

„Miért dolgoznak az emberek?” Ezzel a kérdésfelvetéssel kezdődött az előadás, majd hogy a válaszhoz közelebb kerüljünk, áttértünk azokra a kérdésekre, hogy mitől jó egy vállalkozás és egyáltalán mi kell egy jól működő vállalathoz. Csák János a jó vállalatok felépítését emberi testhez hasonlította, ahol a csontváznak és a bőrnek az eszközök és a technológia felelnek meg, az agynak a pénz és a nyilvántartási technológia, az ezt a kettőt összehangolva működtető rész pedig a stratégia: a piaci és a fogyasztók ismerete. Mindez az ő megfogalmazása szerint nem működhet megfelelően a véráram, azaz a szervezeti képességek nélkül, ami a „juice”-t adja az egészhez. Még mindig a test hasonlatnál maradva Csák János kiemelte a szervezet, vagyis a személyek fontosságát, a szervezetben végigmenő folyamatokat, a vezető személyiségét és a vezetői struktúrát, valamint a hozzáállás, attitűd jelentőségét. Az előadás további része főként az emberek motiváltságának, különböző attitűdjének tárgyalásával telt, ahol többek között kitértünk az alkalmazottak felvételénél és elbocsátásánál fontos szempontokra, valamint a jó vezető jellemzésére is.

Összességében egy rendkívül érdekes, motiváló előadást hallhattunk, amely egy nagy tapasztalattal rendelkező ember tudását, nézeteit hozta közelebb az MCC hallgatóihoz.

Nagy Szilvia

Lantos Csaba

A Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Programjában ismét szakmailag építő és kellemes hangulatú előadást tartott Lantos Csaba.

Az ismert közgazdász november 22-én este a Pharmavit Rt. Plussz-sikersztorijáról, az OTP regionális multivá válásáról és a magyarországi közösségi közlekedés aktuális problémáiról beszélt esettanulmányszerűen a vetőképzős hallgatóknak. A Pharmavit Rt. esete egy sikeres start-up vállalkozás működésének nehézségeibe és szépségeibe engedett bepillantani. A jó alapötlet (pezsgőtabletta gyártása elsőként Magyarországon) és a regionális növekedés után a cég sajnos nem tudott a további terjeszkedéshez szükséges befektetői figyelmet magára vonni. De a Plussz márkanévre még ma is sokan emlékeznek. Az OTP egykor inkumbens hazai bankként volt Magyarország egyik legmeghatározóbb cége. A bankszektor liberalizálása közben, piaci részesedésének fokozatos csökkenése mellett tudta elérni a regionális multi státuszt, jól gazdálkodva a belföldi tevékenységének eredményeivel. A közösségi közlekedés problémáin belül főleg a közút-finanszírozás és a MÁV helyzetéről volt szó. Szakmai konszenzus szerint a vasúti teherszállítás arányát volna érdemes növelni az állam számára drágább közúti szállítással szemben. Illetve egy konszolidált közösségi közlekedési rendszer növelhetné a lakosság hajlandóságát a magánközlekedés helyett a közösségi lehetőségek igénybevételére.

Lantos Csaba jó hangulatú, közvetlen stílusú előadása izgalmas bepillantás volt a magyar gazdasági élet epizódjaiba.

Sánta Eszter

Stuart Corbridge

November utolsó hétvégéjén Collégiumunk végzős diákjai a világ egyik legrangosabb egyetemének kiemelkedő személyiségétől tanulhattak két napon át. Stuart Corbridge személyében megismerhettük, milyen is egy kiváló társadalomtudós.

A pénteki este folyamán bevezetett minket a fejlesztéspolitikák mögött álló elméletekbe. Bemutatta a legfőbb téziseket, amelyek megpróbálják megmagyarázni, miért is gazdagabbak egyes országok, és miért nem fejlődnek mások. Rámutatott, arra is, hogy ezen elméletek nem nyújtanak tökéletes választ minden esetben. Ezek végképp képtelenek magyarázni, hogy India miért is válik a jövő gazdasági nagyhatalmává. Nyugati szemmel nem is értjük, miért maradhat egyben és virágozhat egy ilyen sokszínű ország. Előadása legfőbb célja volt, hogy mi is, Magyarországról megpróbáljuk megérteni, és talán átértelmezni mindazon koncepcióinkat, amelyeket egy ország prosperálásának feltételeinek tartunk.

Előadása középpontjában India állt, amely doktori disszertációjának témájaként is szolgált. Három évet élt Indiának különböző falvaiban, amelyekben közös csak az volt, hogy egyikben sem volt áram. Társadalomtudós jelöltekként lenyűgöző volt azt látni, hogy mindazon módszertani és elméleti kereteket, amelyeket legtöbbünk még nem tapasztalt az akadémia falain kívül, azt hogyan és milyen egyszerűséggel, ámbár tökéletességgel alkalmazta Indiában. Stuart Corbridge munkássága példája annak, hogy egy probléma megértése és annak megoldására tett törekvések hogyan illeszthetőek össze. Kutatásában oly természetességgel egészítette ki egymással az antropológia és közgazdaságtan módszereit, amelyre kevesen képesek.

A professzor úr egy korrupciótól és bizalmatlanságtól sújtott környezetben indított el egy, az indiai erdők védelmét célzó programot. A kulcs, amiért ez a program sikeres lehetett, az a komplex, a problémák gyökerének megértését célzó látásmód, amelynek magvait a professzor megpróbálta belénk is elültetni. Személye a példa arra, hogy saját országunkban zajló, de az egész emberiséget érintő problémák megértésére néha áram nélküli faluban kell élnünk éveket.

Németh Ádám

David Venter

A Vezetőképző harmadik félévének utolsó előadója David Venter professzor úr, a Vlerick Management School előadója volt. Kivételes életrajza miatt nagy várakozással voltunk az órái iránt, ugyanis a Collegium több illusztris vendéget hívott már meg, de Nelson Mandela tanácsadója, aki az apartheid demokratikus átalakulásának kulcsfigurája volt, ebben a mezőnyben is különleges szereplő.

A professzor magával ragadó személyes történeteket osztott meg velünk, amelyek az általa gyakorolt tárgyalástechnikai fogásoknak köszönhetően rendszeresen előre nem látott módon végződtek. Ezek a történetek nem csupán a politikai tanácsadói karrierjéről szóltak, hanem voltak egészen profán történetei is és mi megdöbbenéssel vegyes mosollyal hallgattuk, hogy miként volt képes arra, hogy szinte egyedüliként egy ismeretlen reptéren csak neki és a feleségének ,,intézték el” a járattörlések miatt a hazautazást Belgiumból Dél-Afrikába.

Tárgyalástechnikai módszereit esettanulmányokon keresztül is kipróbálhattuk. Jellemző volt a szituációs gyakorlat is, amely sokat segített módszereinek mélyebb megértésében. Az előadások legfontosabb tanulsága az volt, arra vezetett rá minket, hogy minden problémát, konfliktust alapos felkészülés után, holisztikus módon közelítsünk meg, és akkor átütő erejű sikerben lehet részünk. Tanításának hitelét az ő élettörténete adta, amely ezeknek a sikereknek a sorozata.

Az előadások után számomra a professzor szinte egy varázsló alakját öltötte fel, akinek a varázsigéi puszta szavak, mégis úgy mondja őket, hogy azzal szinte bármire rá tudja venni a tárgyalópartnerét úgy, hogy az még örül is annak, hogy segíthetett.
Az oktatót a tanulmányaim szempontjából mindenképpen az egyik, ha nem a legfontosabb előadójának ismertem meg.

Zádorfalvi-Gazdag Gyula